Valamikor az 1980-as évek második felében éledt a trend, amikor a VHS-C és az akkor korszerűnek számító Hi8-as kamerák annyira elterjedtekké váltak, hogy alig akadt esküvő, ahol ne lógott volna egy vendég nyakában ilyen szerkezet. Meg is lett az egész estés programja az illetőnek, holott ő igazából mulatni jött...

​

Akkoriban irigylésre méltó volt az a pár, akik esküvő után nem csak a fényképeket mutogathatták büszkén, hanem családostól körbekucorogták a színes tévét, és nekiláttak a nemritkán 4-5 órás kazettaözön „elfogyasztásának”. A második óra után és Béla bácsi negyvenkettedik azonos poénját követően már bele-beletekergettek a kazettákba, keresve az érdekesebb, vidámabb pillanatokat. A ronggyá csévélt szalagok fölött pedig eljárt az idő.

​

Jómagam a kétezres évek elején nyomtam meg először a piros gombot esküvőn, és már a első perctől kezdve a látványosan megszerkesztett, elbeszélő dokumentálás híve voltam. Annak idején Magyarországon alig fél tucatnyi lelkes fiatal „videós, kamerás” gondolkodott filmes szemmel az esküvőkről, miközben az operatőrök, tévések többségének nyűg és lenézett műfaj volt az „esküvői videózás”. Némi büszkeséggel tölt el, hogy az újítók közé tartozhattam, és trendsetterként alkothattam a kezdetektől fogva.

​

Az évek során csatlakozott hozzám néhány remek szakember  ̶̶̶  fiatal, lendületes videográfus és tévés operatőr  ̶̶̶  , akik szintén különleges filmes témaként élik meg az esküvők világát. Együtt formáltuk és vettük át a trendeket, végigutazva a képi és technikai fejlődés soha meg nem pihenő vonatán. Száznál is több pár életének Nagy Napját örökítettük meg az elmúlt évtizedekben. Akadnak közülük, akikkel ha összefutunk, mosolyogva említik meg, hogy időnként elő-előkerül az a DVD vagy pendrive, és bizony 5-10-15 év elteltével is meghatottan ülnek be a saját mozijuk vetítésére.

​

Idestova 20 esztendeje van szerencsém mesélni a boldogságról. Több száz esküvőt örökíthettem már meg csapatommal, de a legfontosabb film még nem készült el.

A Ti esküvői mozitok.